Üvegszálas háló: A sok ok, amiért a háló és a habarcs furcsa ágytársakká válnak

A háló és a habarcs közötti erős kapcsolat a mechanikus reteszelésen és a kémiai kötésen alapul. Ha azonban a háló felülete leválasztószerrel, porral szennyezett, vagy ha a bevonat nem kompatibilis a habarccsal, akkor közöttük szigetelőréteg képződik. A kezeletlen üvegszálas felületek és a cementmátrix közötti kötési szilárdság rendkívül alacsony, hiányzik a hatékony feszültségátvitel. Ilyenkor a háló olyan, mintha valaki esőkabátban állna az esőben-a víz (habarcs) körülötte van, de az igazi érintkezés soha nem történik meg.

Az üvegszálas háló több száz szálból áll, és valódi kötés jön létre ezen egyedi szálak között. Ha a habarcs részecskemérete meghaladja a szálak közötti átlagos távolságot, szitahatás lép fel, ami megakadályozza a paszta hatékony behatolását. Ennek eredményeként üregek képződnek a szálkötegekben, és csak a külső réteg érintkezik a habarccsal,-jelentősen csökkenti a kihúzási ellenállást{3}}.

A háló helyzete a renderelési rétegen belül kritikus. A mérnöki gyakorlat és a szabványok egyértelműen jelzik, hogy a hálót a vakolatréteg középső vagy külső részébe kell beágyazni. Ha a háló túl mélyen van eltemetve, nem tudja hatékonyan korlátozni a felületi repedéseket; ha túl sekély, elveszti a védelmet és szabaddá válik. Ha a hálót önkényesen helyezik el az építés során, vagy a túlzott simítóval eltolják, erősítő hatása csökken,-mint a betonon belül rossz pozícióba helyezett betonacél.

A vakolathabarcs meghatározott munkaidővel rendelkezik. A kutatások azt mutatják, hogy a megadott időn belül használt habarcs szakítószilárdságát egy bizonyos szint felett tartja; ezen időn túli használat esetén a szakítószilárdság meredeken csökken. Ha a hálót olyan habarcsba ágyazzák, amely már elkezdett megkötni, vagy ha túl sok idő telik el az alap- és a fedőréteg között, a kettő nem tud egységes egészet alkotni, így a felület gyenge rétegként marad meg.

A lúg{0}}ellenálló bevonat hidat képez a háló és a habarcs között,{1}}védve a szálakat, miközben kémiailag kötődik a cementhidratáló termékekhez. De ha a bevonat minősége rossz (elégtelen cirkóniatartalom, túl vékony vagy egyenetlen felhordás), vagy ha a bevonat elöregszik és leválik, ez a híd összeomlik. A szálak közvetlenül ki vannak téve a lúgos környezetnek, és gyorsan veszítenek erejéből.

Az építés közbeni nem szabványos gyakorlatok szintén gyakori okai a kapcsolat megszakadásának. Kerülje a háló beágyazását, ha az alaphabarcs túl puha (mély süllyedést okoz), vagy már teljesen megkötött (megakadályozza a ragasztást). Kerülje el a ráncok, üregek vagy felgöndörödött élek kialakulását a háló elhelyezése során, valamint a simítás során az egyenetlen nyomást, amely eltolja a hálót. Kerülje a közvetlen tompakötéseket (átfedés nélkül) mindkét irányban, és biztosítson megfelelő átlapszélességet. Mindezek a tényezők megakadályozzák, hogy a háló és a habarcs egységes egészet alkosson, ami veszélyezteti az erősítés hatékonyságát.

Az idegen ágyasok elkerülése gondos ellenőrzést igényel mind az anyagválasztás, mind az építés során: válasszüvegszálas hálómegfelelő felületkezeléssel és habarccsal való jó kompatibilitás mellett; szabályozza a habarcs szemcseméretét a hatékony behatolás biztosítása érdekében; kövesse a szabványos pályázati eljárásokat, és tartsa be a munkaidő-ablakot. Csak akkor, ha a háló és a habarcs valóban együttműködik, képesek együtt alkotni a fal tartósságának egy tartós fejezetét.